A természetes sziklaterepek megőrzéséről, az elvárható magatartásról és a mászói közösség íratlan szabályairól.
A sziklamászás a szabadban, legtöbbször természetvédelmi területeken folyik. Ez a tény komoly felelősséget ró a mászókra: a természet megőrzése és a többi látogató tisztelete ugyanolyan fontos, mint maga a sport.
Az egyik legfontosabb szempont a sziklafelszín védelme. A magnézium túlzott alkalmazása, a fogók faragása, a természetes növényzet taposása vagy a falak karcolása mind visszafordíthatatlan kárt okoz. A Leave No Trace elvek a sziklamászásra is érvényesek: hagyj el magad után mindent úgy, ahogy megtaláltad.
A zajszint és a viselkedés szintén számít. A természetes sziklaterepek csendes, természeti értékű helyszínek. A hangos zene, a kiabálás és a tömegesen megjelenő csoportok megzavarják az ökoszisztémát és a többi látogatót. A diszkrét jelenlét elemi elvárás.
A helyi sziklaszabályok betartása kötelező. Sok területen vannak madárfészkelési tilalmak bizonyos évszakokban, korlátozott megközelítési lehetőségek és specifikus mászási területek. Ezeket az előírásokat a hely fenntartói a természeti és kulturális értékek védelme érdekében hozzák létre.
A sziklák és útvonalak hagyományainak tisztelete is részét képezi az etikának. Az első mászó (first ascent) neve és az általa adott nehézségi besorolás rögzítve marad az út históriájában. Ezeket a hagyományokat az utókornak is érdemes ismerni és respektálni.
A mászói közösség ereje az egymás iránt érzett szolidaritásban rejlik. Egy ismeretlen mászónak tanácsot adni, segíteni a kötél kibontásában, figyelmeztetni egy veszélyes helyzetre – mind a kultúra részei. A közösség ott erős, ahol az egyén is felelősen viselkedik.